top of page
Keresés
  • Szerző képemartafarkas

Szabályok vagy Barátok – Interkulturális Dilemmáink, és a Megosztó Dohánykávé

Frissítve: 2023. ápr. 8.



 

Képzeld el a következő szituációt! Autóban ülsz. A barátod, a legjobb barátod vezet. Kicsit gyorsabban a kelleténél.

Elüt valakit.

Tegyük fel, hogy a rendőrségi ellenőrzésnél nem állapítható meg, hogy gyorsan hajtott, csak te tudod, hogy így történt és a rendőrség meg is kérdez téged erről.


Két dilemma van!


1. Hazudsz-e a barátodért?

2. Megkérhet-e a barátod, hogy hazudj érte?


Meglepő módon, az ezekre a kérdésekre adott válaszok kulturálisan is eltérhetnek.

Ha egy skandináv csoportban tesszük fel a kérdést akkor a válasz gyors és egyszerű, nincs is dilemma igazán.

1. Nem hazudok. Rábízom a barátom a rendszerre, ami megbízható és igazságos.

2. Természetesen nem kérhet meg a barátom arra, hogy hazudjak, nem hozhat engem ilyen helyzetbe.


Ha olasz hallgatóságnak tesszük fel ezt a kérdést, akkor a válaszok a következők lehetnek.

1. Természetesen hazudok a barátomért, nem fogom feladni a rendszernek.

2. Természetesen bármit kérhet tőlem, hiszen a barátom.

Ezek a válaszok Fons Trompenaars and Charles Hampden-Turner 7 kulturális dimenziójának egyikét, az Univerzális vs. Partikuláris értékek dilemmáit írják körül.

 

Univerzalizmus vs. Partikularizmus


Az univerzalizmus vs. partikularizmus arra a kérdésre válaszol, hogy a szabályokat az egyén kérdés és kivétel nélkül elfogadja és követi, vagy egyedi esetekben hajlandó kivételeket tenni, elsősorban emberi kapcsolataiért.

Az univerzalista érték szerint a szabályok állnak mindenek felett, az univerzalista értékekkel rendelkező hisz abban, hogy a szabályok jók, és azokat mindig mindenkinek be kell tartania. A partikuláris érték szerint vannak egyedi szituációk, amik mentesítenek a szabályok betartása alól. Ilyenek például, amikor az ember közeli barátait, hozzátartozóit fenyegetik kikerülhetetlenül a szabályok. A partikuláris értékekkel rendelkező inkább a barátai, hozzátartozói mellé áll a szabályok betartása helyett, amikor ezek konfliktusba kerülnek egymással. Ez nem jelenti azt, hogy az univerzális értékekkel rendelkező ember ne állna ki a barátai, hozzátartozói mellett, amikor azoknak szükségük van rá, és azt sem jelenti, hogy a partikuláris értékekkel rendelkező ember ne tartaná be a szabályokat más körülmények között.

A kérdés arra vonatkozik, hogy ha az emberi kapcsolatok és a szabályok konfliktusba kerülnek, melyik élvez elsőbbséget.


A fenti történetet egy társadalmi identitás szemináriumon dobta be tanárunk, eléggé felkavarva a hangulatot. A csoportot teljesen megosztotta ez a dilemma. Megerősítve azt, hogy mi magyarok valahol a két véglet között helyezkedünk el ezen a kulturális dimenzió skálán.

Ráadásul először általában visszakérdezünk: Milyen súlyos volt a sérülés? Ettől tesszük függővé döntésünket.

 


Ti hol vagytok ezen a skálán?


Univerzális vagy Partikuláris inkább az értékrendetek?

Svédekhez vagy olaszokhoz közelít inkább?

Vagy maradunk középen?


Ahogyan említettem, itt nincs jó vagy rossz értékrend, egyszerűen a rendszerhez való viszonyunk jelenik itt meg. Ha azt biztonságosnak érezzük akkor rá merjük bízni magunkat és a barátainkat, ha más érzéseink, sztereotípiáink netán tapasztalataink vannak a rendszerről akkor a személyes kapcsolataink felülírhatják a rendszer szabályait.


Természetesen nem azt szeretném sugallani, hogy vannak megbízható és kevésbé megbízható rendszerek. Ezeket mi a saját kulturális szűrőnkön keresztül érzékeljük annak. Ez egészen a csecsemőkori kötődési mintánkig megy vissza, és már látom, hogy többen bealudtak ennél a pontnál.


Így rátérek inkább az ezzel kapcsolatos kávés történetemre.

 

Dohány kávé


Ez is egyfajta baleset volt.

Mivel soha nem utasítok vissza semmi újdonságot, ha kávéról van szó, amikor egy kedves barátom, aki nem mellesleg kávé-gourmand, megkínált a dohány kávéjával, természetesen lelkesen igent mondtam.

Ebben a különleges italban az eszpresszót a dohányon átgőzölt tej és egy kis lágy barna nádcukor egészítette ki. Varázslatos illata volt. Én magam nem dohányzom, de szeretem a dohány illatát és ez így a kávéval izgalmas ígéretnek tűnt.


Az elfogyasztása után azonban szembesültem a nikotin számomra ismeretlen és mint kiderült sokkoló hatásával. Olyan magas lett a pulzusom, hogy azt éreztem a szívem kis híján kiugrik a bordakosárból. Nem kevés víz és jó néhány perc pihenő után tudtam kitámolyogni barátom irodájából, mert, hogy ő itt örvendezteti a vendégeit különleges kávéélményekkel.


Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes kipróbálni a dohánykávét, de olyanok, akik érzékenyek lehetnek, mint én, érdemes óvatosnak lenni. Szokásomhoz híven megosztom a receptet, de kérem, hogy körültekintően, csak saját felelősségre fogyasszák!


Elkészítés

Egy cortado méretű italról van szó. Ennek megfelelően felgőzölünk 100 ml zsíros tejet, 1 g vízipipa dohánnyal és egy kávéskanál barna, lágy nádcukorral. A vízipipa dohányt külön hangsúlyozom, hiszen ez sokkal gyengébb, mint a hagyományos dohány, amivel ez a kávé teljesen élvezhetetlen lenne.

Ezután leszűrjük és felhabosítjuk a tejet. Elkészítjük az eszpresszót egy cortado vagy más üvegpohárba és rátöltjük a felhabosított dohányos, cukros tejet.



93 megtekintés0 hozzászólás

Comments


Post: Blog2_Post
bottom of page