top of page
Keresés
  • Szerző képemartafarkas

Family Business CEO (Chief Emotional Officer) azaz Anya a Generációváltásban és egy Wiener Melange

Frissítve: 2023. febr. 8.




 

Karácsony van. Ilyenkor együtt a család. A családi CEO – Chief Emotial Officer már a végefelé jár az előkészületeknek és mindenki, aki a keze alá dolgozott kezd egy kicsit fellélegezni. Áhitattal várjuk a csengettyűt.


Minden családi vállalkozásnak van CEmotinalO-ja, az a vezető aki az érzelmekért felelős a szervezetben. Ez a személy az elsődleges befolyásolója a vállalkozásra ható érzelmi folyamatoknak, és a család és a vállalkozás közötti érzelmi kapcsolatot ő testesíti meg.

Mert ami a vállalkozásban történik annak van bizonyos hatása a családra, de bármi ami a családban történik annak mind hatása van a vállalkozásra. Hiszen ma már nem tagadják a szervezetfejlesztéssel foglalkozó szakemberek sem, hogy az érzelmek, és ezzel együtt az érzelmi intelligencia fontos tényezője döntéseinknek és a cég sikerének. Egy családi, rokoni kapcsolaton alapuló szervezetre pedig ez hatványozottan igaz. Ezért egy családi vállalkozás érzelmi stabilitása legalább olyan fontos mint a pénzügyi.


 

Ki a megfelelő a CEmO?

Manapság még ez a pozíció csak informálisan létezik, de sokkal nagyobb a hatása mint gondolnánk, és minél előbb érdemes formálisan is kijelölni. Tehát ki lehet a legalkalmasabb:


  1. Aki érzelmileg érett.

  2. Aki egészséges egóval és önbizalommal rendelkezik és nem igényel folyamatos külső megerősítést.

  3. Aki megbízható és betartja a határokat.

  4. Aki tiszteli a családi hagyományokat és a családi értékeket.

  5. Aki fel tud lépni ha szabálytalanságok fordulnak elő.

  6. Aki jó kommunikátor, és hiteles üzeneteket tud eljuttatni a címzettek számára érthető módon.

  7. Aki jól tud aktívan hallgatni.

  8. Valaki, akinek van tapasztalata hasonló szerepkörben.


Nos ezek a kritériumok körül is írták Anyát. Hiszen az elsőgenerációs családi vállalkozások többségét házaspárok alapították. Akik elérkeztek ahhoz a ponthoz amikor át kell/át érdemes adni kormányt.


De kinek?



 

Utódok, akik akarják és tudják is:


A klasszikus első generációs magyar családi vállalkozásokat az alapítók a


karizmatikus CEO, férj/apa és a nem kevésbé karizmatikus CEmO, a feleség/anya irányítja. A 90-es évek elején járunk. Ezekben az években a vállalkozások társadalmi és gazdasági helyzete megszilárdul, mely lehetővé teszi, hogy gyermekeiket olyan, a legjobb képzésben részesítsék, akár külföldi patinás egyetemeken, melyet maguknak nem engedhettek meg. Konjunktúra időszaka ez.

Mostanra ezek a gyerekek naprakész vezetési, szervezeti, gazdasági, technológiai ismeretekkel térnek haza. Tudják és szeretnék is folytatni a családi üzletet. Ebben az esetben az a kérdés, hogyan adjuk át a kormányt? Az első generációs alapítóknak nincs modelljük vagy tapasztalatuk az ilyen átmenetben, de annál több érzelmmel viseltetnek saját gyermekük, a cég iránt. Ők alakították ki és határozzák meg most is a cégkultúrát.


Ennek a kultúrának és a vezetési stílusnak kisebb-nagyobb átalakulása elkerülhetetlen, ha új vezető érkezik, még akkor is, ha az családtag.


Még ha a gyermekünkről van is szó, Ő akkor is egy másik ember, saját tapasztalattal és első sorban saját személyiséggel. A személyiségünk pedig döntő hatással van vezetési stílusunkra (igazából mindenre).

Hogyan tud megbirkózni ezzel a távozó CEO? Sokan közülük sehogy.



 

Utódok, akik nem akarják és/vagy nem is tudják:

Az alapítóktól eltérő érdeklődésből, végzettségből, életmódból, környezetből, ambícióból, személyiségből és hiányzó tapasztalatból kifolyólag a következő generációs családtagok vonakodnak átvenni a vezető szerepet és a felelősségeket.

Ezek az interperszonális és intraperszonális konfliktusok olyan helyzeteket teremtenek, ahol

a megfelelő kommunikációnak alapvető jelentősége van.


A történelmi adottságok miatt a magyar családi vállalkozások életciklusa szinte azonos és többségük ezekben az években éri/érte/fogja elérni az első generációváltás időszakát. Mivel ez már nemzetgazdaságilag is jól látható részét határozza meg a GDP-nek, nem mindegy, hogy ez hogyan zajlik. A külföldi, többgenerációváltásos tapasztalatok nem megnyugtatóak. Erre a feladatra a szakma igyekszik felkészülni, sokan sok szemszögből foglalkoznak a témával, leginkább gazdasági, jogi, szervezeti szempontból.


Én a téma pszichológiai oldalával foglalkozom. Ez a blogbejegyzés pedig leginkább a CEmO-t érő változásokkal.


 

Forrás: KPMG


 

A magyar családi vállalkozások CEmO-ja többnyire a feleség, anya. Az ő életciklusának változása egybeesik a cég életciklus változásával. Ezzel keveset foglalkozunk. A CEO és CEmO munka-identitása (Working Identity, Ibarra) a cégvezetés, irányítás, valaminek a létrehozása a semmiből és annak az életbentartása. A napjaikat, gondolataikat ez köti le, mindent ennek rendelnek alá. Mi történik ha ez megszűnik, ha identitásunk egy része elveszik? Hiszen az egészséges generációváltás feltétele, ha nem hozunk létre árnyékkormányzást, hanem tisztán, akár átmenetekkel, de véglegesen elengedjük a kormányt és nem a halálunk szabja meg az örökítés menetét.


Ez egyenes út az identitás válsághoz.


 

  • De hiszen mindenki azt mondja, hogy milyen jó lesz nekem, tudok az unokákkal foglalkozni. Új idők új vezetést kívánnak.

  • Elő a bakancslistával.

  • De mi van ha ez engem nem érdekel?

  • Hiszen én ugyanúgy meg tudok felelni nagymamának mint cégvezetőnek, egy időben, miért kellene választanom?

  • Nekem ez kevés lesz!

  • Rám már nem lesz itt szükség.

  • No majd meglátom mire mentek nélkülem.

  • Nem, nem Józsi itt dolgozik már 25 éve, én vettem fel, nem lehet elküldeni a hatékonyság nevében, ez egy családi vállalkozás, ő egy családtag!

  • Ki kellene találnom magamat.

  • Most menjek önfejlesztésre, jógára, tánctanfolyamra?

  • Ki vagyok én, ha nem vagyok a cég (a gyermekem) vezetője?


 


 

Ezek a gondolatok ráadásul egybeesnek testi, hormonális változásokkal is.

Ha mindent kimozdítunk a sarkából mi marad?

Hol a stabilitás?

Mire lehet még építeni?


Arra az erőre, annak az erőnek az emlékére ami a cég alapításakor volt, 35 évvel ezelőtt. Vegyük számba a motivációinkat.

  • Mi tart itt?

  • Mi a cég érdeke?

  • Mi a gyermekeim, az örökösök érdeke?

Pro és kontra.

Ha ez megvan, csináljunk egy tervet. Ez sem lesz újdonság, ehhez jól értünk. Az új élet is csak egy projekt. Egyszer már sikerült. Most miért ne menne, hiszen sokkal több a tapasztalatunk.


Végül pedig, lehet segítséget kérni.


Hiszen

“a változások kezdetben lehetetlennek, utólag pedig elkerülhetetlennek látszanak.”


Ha ezt (is) proaktívan közelítjük meg, nálunk marad a kontroll és akkor ezt az új időszakot is mi határozhatjuk meg.


Csakúgy mint 30 évvel ezelőtt.


Ez már ismerős…



 


 


Wiener Melange



A Wiener Melange élménye (mert ez egy élmény) számomra pontosan ebből az időből származik. 90-es évek eleje, Budapest, Wiener Cafe, Hotel Forum. Egy holland családi cég magyarországi leányvállalatának első lépéseit egyengettük. 0-24-ben dolgoztunk de a hétvégén mindig megengedtünk magunknak egy kis kényeztetést a Wiener Cafeban, Wiener melange. A Karácsonyi hangulat is ráerősít erre a habos élményre amit nem lehet felhörpinteni gyorsan, sokkal inkább ráérősen, beszélgetősen, megérkezősen.


Mi az a melange?

A melange főként Ausztriában - ahogyan erre a nevéből is következtetni lehet -, Svájcban és Hollandiában népszerű. Julius Meinl, bécsi kávégyártó szerint a melange egy kis eszpresszó, melyet nagy kávéspohárban, félig gőzölt tejjel, a tetején tejhabbal szolgálnak fel. A bécsi Cafe Sperl kávézó így fogalmazott: a melange fél csésze feketekávé és fél csésze krémes tej, tejhabbal a tetején.


Miért bécsi?

A bécsi melange elnevezés onnan ered, hogy az eredeti változat a bécsi kávéházakban terjedt el, körülbelül az 1700-as években, ott készítettek először ilyen arányokkal kávét. A melange bécsi pörkölésű kávébabból készül, ez egy fokkal lágyabb az olasznál. A bécsi pörköléshez a legjobb alap az arabica, ugyanis a pörkölt kávészemek elkezdenek karamellizálódni a folyamat során. Az ebből készült kávé a bécsi fekete, ez a melange alapja.



Hogyan készül?

Főzzünk egy eszpresszót, majd ugyanannyi tejet gőzöljünk és habosítsunk fel. Egy átlátszó kávéspohárba öntsük a tejet, amíg pihen, el fog válni a lágyabb, folyósabb része a tejhabtól. Úgy is készíthetjük, hogy meleg tejet öntünk a pohárba és rákanalazzuk a tejhabosítóval készült tejhabot. Ezután a forró kávét nagyon óvatosan, a pohár széléhez közel tartva öntsük a tejbe. Ezt kanál segítségével is megtehetjük, tartsuk a tejes réteg fölé a kanalat, majd óvatosan csorgassuk bele a kávét. Ha minden jól megy, háromrétegű kávét kell kapnunk végeredményül, ahol a kávé van középen, felette a tejhab, alatta a tej.



4 megtekintés0 hozzászólás

Comments


Post: Blog2_Post
bottom of page