8 tévhit, ami miatt biztosan nem fog működni a távmunka
Ha rövid az időd és csak egy percnyi kávészüneted van erre a cikkre, akkor a bevezető után csak a 6. pontot olvasd el feltétlenül (meg persze a kardamom kávét a végén).
Mi az ami még nem hangzott el az elmúlt 2 évben ebben a témában?
Nem sok. Mégis az elmúlt időszak saját és ügyfeleim tapasztalatai alapján kikristályosodott, hogy mire érdemes leginkább odafigyelni, hol lehetnek buktatók. A hangsúly az emberi tényezőn van.
Mostanra kialakult, ki az aki marad az irodában, és ki tolja otthonról vagy hibridben. Ebben a bejegyzésben a távmunka home részével foglalkozom.
Nagyon fegyelmezett, racionális lény az ember, különösen ha önállóan kell beosztania az idejét, megterveznie a napjait, kitűzni és befejezni a feladatait.
Ja, nem!
Sokkal inkább elveszünk a részletekben, még megnézzük ezt a blogbejegyzést mielőtt igazán nekiállnánk, – mikor is van a leadás? ...addig még rengeteg időm van! – nyugtatjuk magunkat. Mindez mérhetetlen frusztrációt kelt bennünk, amit észre sem veszünk mert a tünetek okai nem jutnak el a tudatosulásig. Csupán a fokozódó feszültséget érezzük magunkon és érzi rajtunk a családunk is.
Persze vannak akik távmunkára születtek, nem okoz gondot az időbeosztás, a fókusz megtartása, fegyelmezettek, a nap végére ki van pipálva az összes tervezett feladat és nyugodtan kortyolgatják teájukat a naplementében, bevillannak még a képbe önfeledten labdázó gyerekek és egy farkát csóváló kutya is.
Na, ilyen csak a reklámokban van, amik a legújabb digitális kütyüket és appokat népszerűsítik.
Nem hiszek a bennünket elárasztó önfejlesztő könyvek, – “mindenki ugyanúgy működik” és “mindenkit meg tudok gyógyítani 3 varázsigével”, valamint “a boldog és sikeres élethez vezető út ha megveszed a könyvem” – sugallta egyszerű, rajtunk kívül álló, erőfeszítés nélküli megoldásaiban sem.
Hiszek azonban abban, hogy az alap beállítódásunk, attitűdünk nehezen de változtatható, és ez nem a józan belátáson alapul, hiszen akkor már mind úgy működnénk ahogyan a fenti tökéletes kivételek.
Attitűd változást csak érzelmeken keresztül lehet elérni. Olyan alap–érzelmeken mint az öröm, harag, szomorúság, félelem, irigység, undor. Ezek a reklámokban nagyon jól működnek mint tudjuk. Észrevétlenül manipulálnak bennünket, – érnek el viselkedésváltozást, rávesznek bennünket, hogy ezt vegyük meg az helyett, – az érzelmeinken keresztül.
Azoknak akik a távmunkát választják, vagy kényszerből vagy saját akaratból, egyfajta viselkedésváltozást kell elérniük és ebben az a legnehezebb, hogy egyedül vannak. A COVID óta elárasztanak bennünket újabbnál újabb termékekkel melyek a hatékony működést segítik távmunkában, de a változáshoz egyenlőre nem kötődnek érzelmek.
Ebben a helyzetben az első és legfontosabb feladat a tudatosítás.
Ha már tudjuk, hogy nekünk mi nem megy és azt is elfogadtuk, hogy ez rendben van, akkor kezdhetünk hozzá a változáshoz, változtatáshoz.
És itt jöhetnek az érzelmek!
A következőkben a leggyakrabban elhangzó tévhiteket veszem sorra, melyek a kihívásaink és kudarcaink alapjai távmunkában. Igyekszem megoldásokat, praktikákat is ajánlani ezek feloldására saját és ügyfeleim tapasztalataiból.
Hangsúlyozom, ritkán fordul elő ugyanaz a sztori, mindenkinek máshol van az érzelmi váltógombja de a tudatosulás elindításában segítség lehet.
1. Ez is csak olyan, mint az irodában.
Persze, hogy nem! Az irodában jó esetben van egy saját asztalunk, kényelmes irodai székkel. Az csak a mi territóriumunk. Megszokott, leginkább a munkavégzéshez és fókuszáláshoz kapcsolódó tárgyak vesznek körül bennünket. A kollégák viszonylag azonos időközönként szólítanak fel bennünket kávézásra, ebédre. Ezek a láthatatlan keretek nagyon fontos eszközei a rendszerességünknek és még meglepő módon a fókuszálásban is segítenek bennünket.
Ne becsüljük alá annak az időnek a fontosságát sem amit a munkába- és hazajárással töltöttünk el. Ez haszontalan időnek tűnik és az is sok szempontból (meg még környezetszennyező is, meg minden…) de segít agyunkat átállítani, felvenni egy másfajta mindsetet, ami szükséges a munkánkra való fókuszáláshoz. Ugyan ez visszafelé is fontos, hogy elengedjük a munkát, hogy már az otthon váró eseményekre álljunk át.
Tehát ha tudjuk, hogy nekünk segítenek ezek a keretek, akkor alakítsunk ki egy ilyen ritmust.
Ha előre kijelölünk rávezető és levezető gyakorlatokat, agyunk fel fogja ismerni ezeket és sikeresebben átállunk home officeban is a megszokott irodai fókuszra.
Ilyenek lehetnek pl., reggeli séta a kutyával vagy kutya nélkül. Ugyanez a munka végén (Mert legyen vége is!).
Fókuszt segítő applikációk alkalmazása, melyek a kollégák hiányában figyelmeztetnek a szünetekre. Ilyenkor álljunk fel, igyunk kávét vagy teát vagy együnk valamit.
Nasi ne legyen a kezünk ügyében munka közben.
2. Tudunk multitaskolni
De jó lenne! Tisztára mint a robotok. Kutatások bizonyítják, hogy multitask nem létezik. A figyelem megosztása mindenképpen hatékonyságvesztéssel jár. Bár nem autót vezetünk home officeban, –tehát nem a saját vagy mások élete múlik rajta, ha konferenciahívás közben még töltögetjük az excel táblázatot, ami majd holnapra kell, vagy ellenőrizzük a gyerek háziját, vagy ne adj Isten közösségi oldalunkon számoljuk a likeokat, – de a figyelmünket így sem tudjuk azonos időben két vagy többfelé irányítani.
Képzeljük el amikor autót vezetünk és közben beszélgetünk valakivel. Látszólag nem okoz gondot a forgalom figyelése, az autó irányítása és a csevegés magas szinten tartása. Egészen addig amíg valami váratlan dolog nem történik a forgalomban, a megszokottól eltérő manőver végrehajtására van szükség. Ilyenkor azonnal megszakad a beszélgetés, akár mondat közben is, és a hirtelen felmerülő feladat megoldására figyelünk. Ez azért van mert az autóvezetés, a forgalom figyelése készség szinten történik, nincs szükségünk tudatos fókuszálásra és folyamatos elemzésre, így tudunk csupán a beszélgetésre figyelni. Sokszor előfordult már velem is, hogy hazafelé autózva belemélyedtem egy telefonbeszélgetésbe (szigorúan kihangosítva!) és nem is emlékeztem hogyan is jutottam haza. A forgalom figyelése, az autó vezetése küszöb alatt maradt.
A távmunka azonban semmilyen szempontból nem készség.
Figyeljünk arra, hogy egyszerre szigorúan csak egy tevékenységet végezzünk.
Kérjük meg a családot, ha otthon vannak, hogy tartsák tiszteletben ezeket az időket.
A szabályokat érdemes előre megbeszélni, hogy ne kelljen a gyereket elzavarni konferenciahívás közben és legyen dedikált időnk az ő házijára is.
3. De jó, nem kell kiöltözni! Végre nem kell megborotválkoznom minden reggel!
De igen! Fontos elkülöníteni Home officeban a Home-ot az Officetól. Ennek egyik jó eszköze, ha nem hagyjuk el a reggeli rituáléinkat. Ebbe bele tartozik a felöltözés olyan ruhába ami az irodát/munkát jelenti számunkra. Ez is segít agyunknak abban, hogy különbséget tegyen működésmódjaink között.
Segít a Családunknak is felismerni, hogy milyen zónában vagyunk éppen.
Vezetőknek fontos információ lehet a csapatuk mentális állapotáról, motiváltságáról ha kollégáik ápolatlanul, a tegnapi vagy már soknapi melegítőben jelennek meg a konferenciahívásban. Itt fontos lehet beavatkozni.
Éppen ezért nagyon javasolt, hogy a konferenciahívásokat élő videóval bonyolítsuk. Ez a multitask kísértés ellen is segítség lehet.
4. Akár az ágyban is dolgozhatom
Ez egyenes út a derékfájáshoz és/vagy depresszióhoz. Ez a pont több tekintetben is az előző folytatása.
Az ágyunk a pihenés, kikapcsolódás, intim együttlétek helye. Tartsuk meg annak!
Legyen része a reggeli rutinnak a beágyazás, még ha eddig ezt hanyagoltuk is.
Most legyen ágyunk tabu a nap folyamán.
Nagyon vonzó, egy kicsit ledőlni, de ha beiktatunk pihenőt, ez inkább séta legyen. Hátunk és a lelkünk is meg fogja ezt hálálni.
5. Jó, hogy nem kell a kollégák buta történeteit hallgatnom!
Ha korábban irodában, csoportban dolgoztunk, a változás, a megszokott csoportokból való kiszakadásunk szociális elszigetelődéshez vezet. Ez természetellenes. Bizonyos keleti népcsoportoknál a kiközösítés, a csoport kényszerű elhagyása a halálos ítélettel volt egyenlő. Mi sokkal inkább individuális lényeknek tartjuk magunkat ennél. De ez nem így van!
Szükségünk van társakra a túléléshez, még ha a buta történeteikkel is traktálnak bennünket naponta az irodában.
Nem is érzékeljük, milyen fontosak ezek a számunkra lelki egészségünk megtartása szempontjából.
Ezért igyekezzünk a csoportjainkat, – munkahelyi, baráti, családi – életben tartani, működtetni virtuális felületeken. Megvannak erre már az eszközök szerencsére.
Kezdeményezzünk videó konferenciát a kollégáinkkal telefonos helyett.
Ne veszítsük el szociális kapcsolatainkat! Életbevágó!
6. Több időm lesz a munka mellett házimunkára/gyerekleckére/kertészkedésre/kedvenc sorozatra
Ez a legnagyobb mítosz. A nap csak 24 órából áll. Az idő amit megtakarítunk az az utazás, amit elveszítünk az a munkánkra fókuszálás lehetősége.
Fentebb már említettem, hogyan segíthettek magatoknak és hogyan segíthet nektek a környezetetek fókusz ügyben.
A napi/heti/havi terv elkészítésénél, ne vállaljatok be mindent amit az elmúlt 5 évben nem sikerült elvégezni a ház körül.
Ez az időszak nem szabadság, sőt nehezített munkakörnyezet.
A napi/heti/stb listát mindig a feladatra dedikált idővel, a naptárba írjátok össze. Így jobban láthatóvá válik mi fér bele és nem frusztrál a nap végén a sok ki nem pipált sor a listán.
Állítsatok be emlékeztetőket a naptáralkalmazásba egy-egy feladat végén, és igyekezzetek betartani azt. Ha nem sikerült befejezni egy feladatot, – ha lehet –engedjétek el az napra, a nagyobb csúszások elkerülése érdekében, de a másnapi programba már a mai tapasztalatok alapján jelöljetek ki erre időt.
7. Ha a gép előtt ülök az végül is már munka
A halogatás művészete.
Igen, vagyunk páran akik a foghatatlan, nagy feladat (tervpályázat, szakdolgozat, új kézirat) láttán inkább bármi mást elvégzünk, mint, hogy a nagy Elefánthoz hozzákezdjünk. Ráadásul itthon vagyunk ahol van is bármi más feladat.
Az Elefánt nagy és ijesztő, ezért elfutunk.
Az Elefánt megevésének módja, hogy nem egyben kell lenyelni, mert az valóban nem fog menni. Fel kell darabolni! A nagyobb feladatokat osszuk fel napi/fél napi adagokra. Kizárólag így szerepeljenek a feladatlistánkon a naptárban.
Mindig csak a következő darabra koncentráljunk. Így már nem ijesztő, nem tornyosul fölénk.
Tartsuk be a szüneteket amit már korábban említettem, segít inspirálódni.
Ha sikerül átjutnunk a saját tempónkban az első feladatrészeken az sikerélményt okoz, endorfint szabadít fel és motivál a folytatásra.
8. Csak mások híznak el, én nem fogok!
Úgy legyen!
Milyen nehéz volt rávenni magunkat, hogy január elsején megvegyük a kondibérletet. Méginkább, hogy el is menjünk. De összejött, és már kezdett valami izomféle kialakulni, de ha az előző pont a legkisebb mértékben is jellemző ránk akkor ezzel sem lesz kevesebb gondunk.
Sebaj, majd kevesebbet eszünk. De mit is?
Nem gondoljuk, hogy az egészséges táplálkozás és a testmozgás egy távmunkáról szóló szakmai blogbejegyzés legfontosabb kérdése lenne. Pedig a mentális egészségünk megőrzése szempontjából az.
Tervezzük meg a testmozgásunk és táplálkozásunk, ugyanúgy ahogyan megterveztük a munkánk és napirendünk is. Ha szerencsések vagyunk van kutyánk, ha nincs kérjünk kölcsön. Ez máris ad egy napi rutint a sétáinknak.
A szüneteket mindig próbáljuk szabadban tölteni, ne pedig a közben felgyülemlett közösségi média posztokat böngészve.
A megfelelő tápanyagok bevitele és a hidratálás nem csak az elhízás elkerülése miatt fontos de a stresszt is csökkenthetjük vele és fokozhatjuk koncentráló képességünket.
Ebben a cikkben nem szeretnék táplálkozási tanácsokat adni vagy a legtutibb jóga applikációról értekezni. Ezt mindenki megtalálja a megfelelő oldalakon.
Én a táplálkozás és testmozgás mentális állapotunkra való alapvető hatására szeretném felhívni a figyelmet. A mozgás és az elfogyasztott jó minőségű tápanyagok befolyásolják hormonháztartásunkat, ennek pedig hatása van közérzetünkre, fizikai folyamatainkra, stressz szintünkre, ami végül hatással van érzelmeinkre, vagyis boldogabbak leszünk.
Végezetül, minden mindennel összefügg
8 pontban próbáltam meg összefoglalni a Home office/távmunka adta kihívásokat. Ezek a pontok azonban nem elválaszthatóak, szorosan összefüggnek. Ebben az esetben már nem is egyes feladatokról, időgazdálkodásról vagy megfelelő hidratálásról van szó, sokkal inkább magunk, mint egyén viszonyáról a világgal a természettel és saját belső létezésünkkel.
Ez egyfajta próbája felnőtté válásunknak
Mennyire tudjuk belsővé tenni feladatainkat és nem csak a külső elvárásoknak megfelelni. Mennyire vagyunk képesek egy új mindsetet beállítani magunknak.
És akkor jöhetnek az érzelmek!
Az érzelmi töltet ebben a folyamatban az, hogy ha sikerül kialakítani a megfelelő rituálékat a saját döntésünk szerint és látjuk ennek a jól működését, az elégedettséggel, már már örömmel tölt el bennünket, mely egy önmegerősítő folyamatba fordul, ami segít rögzíteni a ritmust.
Ez a 8 téma együtt lehet akár az Elefánt is. Habár összefüggnek, de ne egyszerre próbálkozzunk attitüdünk megváltoztatásával minden területen. Daraboljuk fel a feladatot és ha az egyik témában sikereket értünk el az inspirálni fog bennünket a folytatáshoz. Fontos, hogy akkor kezdjünk el egy új témával foglalkozni ha már az előző rögzült, rutinná vált. Ha egyszerre túl sok területen akarunk változást elérni viselkedésünkben az a széteséshez és kudarchoz vezet.
Végezetül pedig, nem kell, hogy egyedül legyünk ebben a feladatban.
Kérjünk segítséget!
A következő bejegyzésem témája a vezetői oldal, Hogyan vezessünk csapatokat távmunkában címmel. Ha érintett vagy, érdekel a téma és nem szeretnél lemaradni róla, itt feliratkozhatsz a Cornelis Chords hírlevelére.
A mai kávé történetemen nem kellett sokat gondolkodni, a Digitális Nomádok cím hozta magával a Kardamomos kávét
Talán tudják többen közületek, hogy az eredeti szakmám az építőiparhoz köt engem. Itt töltöttem karrierem egy nagy részét. Bárhol járok a világban a helyi építészet mindig kíváncsiságom és csodálatom középpontjában van. 17 évvel ez előtt készült el Abu Dhabi-ban az Emirates Palace hotel, még Kempinski zászló alatt. Akkor még Abu Dhabi nem az a pezsgő turistaközpont volt mint manapság. Azon a partszakaszon csak ez az egyetlen, gyönyörű, monumentális épület állt. A város akkori, 80-as évekbeli, modernista sziluettjétől merőben más épület a régi Közel-Kelet és az új, olajra épülő gazda(g)ság megtestesítője volt. Mindenki erről beszélt ott és mindenki kiváncsi volt rá. A taxisofőr aki a kényelmes de jóval jelentéktelenebb hotelemből a belvárosba vitt, megkérdezte, hogy nem akarom-e megnézni a Palotát. Persze, hogy akartam. De hogyan? A sofőr meggyőző viselkedése és az új őrszemélyzet tapasztalatlansága révén már ott is álltunk a hatalmas portál előtt, ahol az Ezeregyéjszaka meséibe illő alakok nyitották nekünk az ajtót.
Az előcsarnokban egy, a palotához illő öltözetben lévő férfi sietett elénk, kezében tálcával és kicsiny csészékkel. Kávét kínált nekünk. Én fel sem mertem nézni, attól félvén, hogy mindjárt kiderül, mi nem is a szálloda vendégei vagyunk és szörnyű megaláztatásban lesz részünk. A taxisofőr ezzel szemben szívélyesen elfogadta a kávét és engem is erre buzdított.
Akkor ittam először kardamom kávét. Ha valami különlegeset szeretnék adni a vendégeimnek, vagy csak szeretnék újra az Ezeregyéjszaka meséiben lenni akkor mindig ilyet iszom. Mint most is.
Kardamom Kávé
Hozzávalók:
500 ml víz
1-2 teáskanál cukor (opcionális)
2 evőkanál erős, vagy közepesen-erős pörkölésű, őrölt Arabica kávé
2 db kardamom magjai
Elkészítés:
Forraljuk fel a vizet egy edényben.
Tegyük bele a kávét, a kardamom magot és a cukrot.
Alacsony fokozaton forraljuk, amíg meg nem emelkedik, és el nem éri az edény tetejét.
Ekkor vegyük le, hagyjuk a habot leülepedni.
Comments